Hogyan és mikor világosítsam fel a gyermekem?


A gyermekek életkoruk és érettségük szerint másképpen gondolkodnak az egészségről és a betegségről. De a betegségtől való félelem minden életkorban általános. A korábbi kórházi tapasztalat, a szülők hozzáállása és a kulturális neveltetés is befolyásolhatja reakciójukat.

Ha gyermekünket jól ellátjuk kórházi tudnivalókkal, könnyebben fogja feldolgozni a szituációt, csökken stressz reakciója, és nyugodtabban fogja érezni magát.

A különböző életkorú gyermekek más és más információt igényelnek. De az információ mindig legyen őszinte, vegye figyelembe a gyermek érettségét, és jól válasszuk ki a legmegfelelőbb időpontot.

Kitűnő alkalom, ha a gyermek kipihent, nyugodt és kíváncsiságot, érdeklődést mutat a felvilágosításra. Arckifejezése és sok más apró jel is elárulja, hogy mit érez.

A korábbi pozitív kórházi tapasztalat nem nyújt menedéket a félelem ellen. Ellenkezőleg, fokozottabban fog aggódni, hogy mi vár rá ismét a kórházban. De rendkívül fontos, hogy beszélgessünk gyermekünkkel akkor is, ha első alkalommal készül kórházba.

A gyermek sokszor nem tudja elmondani, hogy mit érez stressz helyzetben. Ebben segíthetünk, ha arról is beszélgetünk, hogyan gondolkodjunk, reagáljunk a különböző helyzetekben.

Mondjuk el a gyermeknek, hogy nem lehet olyan kérdése, ami nevetségesnek, helytelennek tűnhet. Ha te nem is tudsz rá válaszolni, bátorítsd, hogy kérdését írja, rajzolja le és hozza magával a kórházba.

Az információk átadásához nagyon fontos a megfelelő időpont kiválasztása. Mennél fiatalabb a gyermek, annál rövidebb legyen az idő a beszélgetés és a kórházi kezelés között. A kisebb gyermekek nem tudnak hosszú ideig egy dologra koncentrálni, rövid idő alatt könnyen felejtenek, ezért folyamatosan kell őket informálni.

Ugyanilyen lényeges, hogy mondanivalónk legyen egyénre szabott. Az beszélgessen a gyermekkel, aki őt legjobban ismeri.

A következő sorok abban fognak segíteni neked, hogyan informáld a különböző életkorú gyermekeket. Tanulmányozd figyelmesen az ajánlásokat. Információid mindig alkalmazkodjanak a gyermekek egyéni igényeihez.

Gyermek 3 éves korig

Azok a szülők, akiknek kicsi gyermekét fogják altatni, kevésbé aggódnak és nyugtalankodnak. Ezek az érzések teljesen normálisak. Jusson eszedbe, hogy a csecsemőket 2 hónapos korukig könnyű elválasztani szüleiktől, mert védettséget éreznek azoknál is, akik foglalkoznak velük.

A kisdedeket általában „a szokások emberének” tartják. Az ismétlésnek, rutinnak és a felismerésnek védettséget biztosító hatása van. A 8 hónapos és két éves kor közötti gyermekek gyakran félnek az idegen, ismeretlen emberektől. Te, mint szülő közelségeddel és rutinoddal biztonságot nyújthatsz számára.

Ebben az életkorban elegendő, ha röviden és egyszerűen mondod el mi fog vele történni. Kerüld el, hogy arról mesélj mi található egy testben, vagy mit fognak vele tenni, hiszen ebben a korban ilyen részleteket még nem értenek meg. Viszont jó ötlet, ha egy beteg babáról mesélsz, aki kórházba fog menni. Mutass egy babát, és rajta játszd el, hogy mi fog vele történni a kórházban.

Három éves kor alatt a gyermekek időérzéke hiányos, ezért elegendő, ha az információkat egy nappal korábban, vagy a kórházi kezelés napján adod át.

Óvódás gyermek (3-6 év)

Ezek a korú gyermekek fantáziadús, varázslatos világban élnek. Gondolatviláguk egymásra épül és keveredik. Gyakran keverik az okot, az eredményt és a betegséget, amit hibás dolognak fognak fel.

Nem tudják elkülöníteni a külső és a belső valóságot sem. A fájdalmat úgy élik meg, mint ami kívülről jön.

Az óvodáskorú gyermeket ezért egyszerűen és röviden kell informálni. Mivel ők játékok segítségével tanítják magukat, ezért ezt a fajta kommunikációt ajánlott választanunk. Igen hasznos lehet egy baba és egy doktortáska. Ha az eseményeket bemutatjuk a babán, ő érteni fogja, hogy ugyanez fog történni vele a kórházban.

A 3-6 éves korú gyermekeknek durva elképzelésük van arról, hogy mi található a testükben. Minden testrészüket sérülékenynek gondolják. Ezért nagyon fontos, hogy őszintén mondjuk el, melyik testrésze lesz kezelve. Mivel ebben az életkorban a gyermekek könnyen éreznek bűntudatot, fontos megmagyaráznod azt is, hogy a betegség vagy a szituáció nem az ő hibájuk. A félelem az ismeretlentől számára azt jelenti, hogy a varázsló, a boszorkány vagy az álarcos előtt áll. Ezért ijednek meg akkor is, ha az altató személyzet sapkát és/vagy maszkot visel a találkozáskor.

Az óvódáskorú gyermekek időfelfogása még korlátozott. Ezért információkkal csak a kórházi kezelést megelőző néhány napban, az utolsó héten árasszuk el, és csak a kezelést/műtétet megelőző egy- két napban részletezzük.

Gyermek 6-12 év között

Ebben az életkórban a gyermekek megpróbálnak különbséget tenni a fantáziavilág és a valóság között. Testüket törzsre, karokra, lábakra és belső részekre osztják. Különbséget tesznek a felépítés és a funkció között. Ebben a korban a gyermekek tudják, hogy belső sérülés és külső behatás nélkül is lehet valaki beteg. Rájönnek, hogy a betegség nem büntetés, hanem egy állapot, amit egy baktérium vagy vírus is okozhat. A korai mágikus elmélet azonban csak lassan épül le a tinédzserkorig.

A saját testük feletti öntudatuk nagyobb, mint valaha volt. Azzal a tudattal élik meg a kezeléseket, hogy megmentik testüket a változástól. Ezért nagyon fontos, hogy ugyan úgy, mint a kisebbeknél, pontos információt adjunk számukra, melyik testrészük lesz kezelve és melyik nem lesz érintve.

Az ilyen korú gyermekek félnek a műtőben található technikai eszközöktől. Ebben a kórban kezdik felfogni a halál fogalmát is. Az alvás és a halál fogalma azonban sokszor még összekapcsolódik, ezért sok gyermek fél attól, hogy a műtét után nem ébred fel.

Ebben az életkorban kezdik szóban is elmondani érzéseiket. Megértik, hogy miért szükséges egy vizsgálat és milyen hatása lesz. Összehasonlítva a fiatalabb gyermekekkel, nagyobb érdeklődést mutatnak a jövő iránt. Az ekkor játszott doktorosdi, nem gyerekes dolog, hanem az ismeretszerzés további lépése lehet. Jó, ha megpróbáljuk irányítani gyermekünk gondolatvilágát. Célszerű, ha az információkat a kezelés előtt legalább egy héttel korábban átadjuk számukra.

Tinédzserkor

A tinédzserkor drámai időszak az emberek életében, tele van nagy fizikai és pszichés változásokkal. Aggodnak azért, hogy nem néznek ki normálisan, testük nem fejlődött ki, vagy nem úgy néz ki, mint általában. Boldogok, ha úgy érzik kontrollálni tudják a testüket. A testükbe történő beleavatkozást, a kórházi kiszolgáltatottságot és a személyzet segítségét úgy élik meg, hogy megbántották szervezetük egységét.

Hajlamosak mindig magukat látni a középpontban. Gyakran úgy érzik soha senki más nem ment keresztül ilyen történéseken, érzéseken. Szabad döntést és szabad elhatározást szeretnének. Ezért érthetően tudtunkra adják integritásuk határait, és jelzik a számukra elfogadható távolságot. A tinédzserek ritkán bizalmasak szüleikkel. A betegség okozta fokozott szülői függés problémás számukra. De ugyanakkor a mélyben egy aggódó, magában sem biztos ember áll, aki belül köszönetet érez, ha segítséget, támaszt kap.

Az altatással kapcsolatban néha aggódnak, hogy felébrednek a műtét alatt, vagy ellenkezőleg nem ébrednek fel a műtét után. Aggódnak, hogy szédülni fognak, elveszítik kontrolljukat és valami csúnyát mondanak, vagy nem tudják tartani a vizeletüket, székletüket.

A tinédzsereket úgy kell vizsgálni, mint a felnőtteket és majdnem teljesen úgy kell informálni őket, mintha felnőttek lennének. Biológiai ismereteikkel megértik, hogy a szervek, szervrendszerek hogyan működnek. Mivel hipotetikusan gondolkodnak, következtetéseket vonnak le a kapott információkból és számolnak a kezelés következményeivel. Nem elégednek meg azzal, ha azt tudják, mi történik egy beavatkozás, kezelés alatt. Kíváncsiak arra is miért mutatja azt a vizsgálat vagy a kezelés, amit, és milyen későbbi hatásokra számíthatnak. Ezért fontos bátorítanunk a tinédzsereket, hogy kérdezzenek és határozzanak. Adjunk számukra elegendő időt az után gondolásra és a töprengésre. Hangsúlyozzuk, hogy lehetőségük van leírni kérdéseiket, problémáikat és ezt hozzák magukkal a kórházba.

Referencia

Bischofberger, E., Dahlquist, G., Edwinson-Månsson, M., Tingberg, B. & Ygge, B. (2004). Barnet i vården. Stockholm: Liber.

Jylli, L., Olsson, G. (2005). Smärta hos barn och ungdomar. Lund: Studentlitteratur.

Tamm, M. (2004) Barn och rädsla. Lund: Studentlitteratur.

//Search

twitter icon

Astrid Lindgren Children´s Hospital | Karolinska University Hospital 171 76 Stockholm


© Karolinska University Hospital

mail
Logotype